A méretet úgy kell kiválasztani, hogy a legtöbb fényt eressze be. Nyílás szempontjából pedig azt, amelyik a legpraktikusabb. Lehet bukó, bukó-nyíló, stb. A régi ablakot ritkán lehet kivenni anélkül, hogy ne roncsolódna a keret. Ezért a nyitható részeket szereljük le. A keretet el kell fűrészelni egy-két helyen, majd kifeszíteni a helyérÅ‘l. A csupasz helyet tisztítsuk le a törmelékektÅ‘l. 

Az új ablak beállításánál figyelni kell a kinti és benti párkányra, hogy melyik mekkora legyen, és milyen magas párkányt fogunk oda tenni. Legyen kéznél egy vízmérték, és sok kis fa ék. A beállítás akkor a legegyszerűbb, ha két ember végzi. Helyezzük oda az ablakot, nézzük meg merre van rajta a zsanér (amin az ablak forog). Ha fordítva tesszük fel, akkor a nyitásnál az ablak kiesik a tokból. Nos, ha oda helyeztük, az elsÅ‘ dolog, hogy tegyünk alá kis ékeket, ami a magasságot betartja, vízmértékkel ellenÅ‘rizzük, hogy jól áll-e. Majd minden oldalánál, kívül és belül is szorítsuk meg az ékekkel. Kis kalapáccsal lehet beütni Å‘ket. A keret közepét ne ékeljük, mert meghajlítja a keretet. A sarkoknál a legpraktikusabb. Középen csak annyira nyomjuk be az éket, hogy tartson, de itt ne üssük. Arra figyeljünk, hogy az ablak benne legyen a keretben, és az ékelés után jól nyitható legyen. 

Ha mindkét oldalról jól ékeljük ki, akkor nem fog kiesni a próba során. Ha minden oké, azaz vízszintesen, és függőlegesen is jól áll, valamint jól nyitható, akkor körbe kell fújni purhabbal (kinyomó pisztolyba illeszthető tubusos szigetelővel, ami száradás után olyan, mint a szivacs). A hab nagyon ragad, és feszítő hatása is van, ezért csak úgy fújjuk be, hogy legyen helye a tágulásnak. Mivel nagyon ragad, vigyázzunk, hogy ne kenjünk össze semmit, mert nem lehet utána letakarítani. A száradása néhány óra. Ezután a szivacsszerű habot le lehet vágni késsel. Egy napig még ne nyissuk ki az ablakot, amíg a teljes száradás végbe nem megy. Másnap feltehetjük a takaró léceket, és párkányokat.